Üdvözöljük a SAXUM Kőfaragó Kft. weboldalán!

Munkavégzést vállalunk az ország egész területén, és a környező országokban is.

A kandalló a legősibb tüzelőberendezés, a kályha őse. Eleink, minthogy ők sem voltak kevésbé fázósak, mint mi, jobb híján tüzet raktak a házban. Többé-kevésbé meleg lett, rajta az ételt is megfőzték-megmelegítették, a füst azonban, miközben a padláson át szabadon távozott, ott terjengett, kellemetlen büdöset és párásságot okozott a lakásban. Időbe telt, amíg rájöttek arra, hogy a földre rakott égő fahasábok fölé kürtőt építve és azt a házon kívülre vezetve kettős nyereséggel számolhatnak: mentesülnek a füsttől és jelentősen csökken a tűzveszély. A középkorban egész falvak pusztultak el a lángokban, de a kőépületeket sem kímélték a tűzvészek.

Régészeti leletek tanúsága szerint már az ősembernek is gondja volt rá, hogy külön tűzhelyet készítsen: kunyhója közepén félméternyi gödröt ásott, ezt kövekkel borította, és a kövek között tenyérnyi rést hagyott - ezen keresztül távozott a füst. Az ősember ugyanis még nem ismerte a kéményt. A füst elvezetésének ezt a megoldását először Arisztophanész görög vígjátékíró említi i. e. 400-ban: egyik vígjátékának hőse a kéményen keresztül szökik meg a szobából. Sokkal valószínűbb azonban, hogy ezen a helyen még nem kéményről van szó, csupán a falba vágott nyílásról, hiszen a kémény csupán a XIII. században kezdett kialakulni - előbb a tetőt nyitották meg a tűzhely fölött, később pedig tölcsérszerűen kiszélesedő csövön vezették ki a füstöt.

Egyes jelek arra utalnak, hogy görög földön, Spártában született meg a központi fűtés elve; mindenesetre az i. e. 350 körül épült epheszoszi Artémisz-templomról feltételezik a régészek, hogy a padlóba épített csatornák fűtötték; tüzelőanyagnak lignitet használtak. A császári Rómában már egészen elterjedt a fölmelegített levegőt használó fűtőberendezés. Egy vagy két kemencét fűtöttek a pincében, rendszerint fával. Itáliában elsősorban fürdőkben alkalmazták, az északi provinciákban azonban villák romjai között is megtaláltak a maradványait. Az első mai értelemben vett kandallók a középkori Európa várait, kastélyait díszítették. A kandalló a XIII-XIV. századig csak egy kastélyon belüli független, nyitott tűzhely volt, amelynek díszítésével hangsúlyozni lehetett a tulajdonos rangját.

A szabályos kémény a XIII. században jelent meg, London városa később rendeletet hozott, hogy nem épülhet ház tűzálló kémény nélkül. Tűz, kürtő, kémény: ez már szinte kandalló. A tűz köré idővel olyan- oldalról zárt - építményeket konstruáltak, amelyek a tűz melegét viszonylag jól tartják és az égéstermék útját is, amennyire lehet, meghosszabbítják. Tökéletes fűtőberendezés így sem jött létre. A kandalló, amely elöl nyitott, elsősorban a közvetlen közelben lévők számára ad meleget, és azt is csak addig, amíg a tűz ég, illetve parázslik.

Ezt követően egész Európában elterjedt, mármint a palotákban és kastélyokban, hiszen a szegényebbek körében kemenceszerű főző-fűtőalkalmatosságok honosodtak meg, akiknek pedig erre sem telt, azok továbbra is szabad tűz mellett főztek és így csináltak maguknak meleget.

A barokk korban igen magas, mitológiai vagy egyházi témájú szobrokkal, oszlopokkal, virágfüzérekkel díszített monumentális méretű kandallók. Érdekes, hogy Angliában csupán a XVI. század óta ismerik a kandallót.

Ugyanebben az időben a németalföldi és magyarországi kastélyok, főúri lakok termeit is kandallók díszítették. A régi festmények szerint a királyok, a főurak ugyan kandalló mellett, de szőrmebundában fogadták követeiket és vendégeiket, tehát a terem nem lehetett túlfűtött (mai ismereteink birtokában kiszámítható, hogy a belső hőmérséklet -15OC-os külső hőmérséklet esetén a kandalló közvetlen közelében 5-10OC lehetett, míg a terem átellenes részében alig érhette el a 0OC-ot. Ezeket a kandallókat nehéz, tömör márvány-, ill. gránitelemekből falazták, többnyire embermagasságú tűznyílással. Magyarországon szép középkori kandallók találhatók a visegrádi Salamon-toronyban, a siklósi és a budai várban. Ugyanebből az időből maradt ránk a budavári palota “alakos cserépkályhája” is, amelyet kívülről fűtöttek, és önálló kéménye volt. Mátyás király palotájában, amint a budai várban ma is látható, pompás kandallók álltak. Vörösmárványból faragott díszes kereteik a hazai reneszánsz legbecsesebb emlékei közé tartoznak.

A látogató nemcsak kandallót talál a budai várban, hanem cserépkályhát is, amely német földről terjedt el, a XV. században. Az ekkortájt nagy számban Magyarországra érkező olasz művészek és mesterek panaszkodnak a zord időjárásra, a kemény téli hidegre, így hát a biztonságos, jó meleget adó cserépkályha Európa középső részén viszonylag gyorsan kiszorította a hozzá képest rossz hatásfokú kandallót, amely ezt követően azokban a régiókban marad meg, ahol a tél nem fenyeget tartós mínuszokkal. Főleg Angliában, Franciaországban és Itáliában,

A XVI. század tízes-húszas éveiben kezdtek már tűzálló köveket építeni a kályhákba, amelyeket gyakran két szoba közötti falban helyeztek el, hogy mind a két helyiséget átfűtse. Flandriában hőtartó, zománcozott téglából raktak kályhát. A kémény működésének jelentőségét a XVIII-XIX. században kezdték felismerni, és a fűtési igénynek megfelelően változtatták a keresztmetszeti méreteket, vagy egy helyiségben több fűtőalkalmatosságot helyeztek el. Hazánkban a múlt század végétől a harmincas évekig a Zsolnai Vilmos alapította pécsi gyárban barokk, rokokó és klasszicista stílusú kandallókat is készítettek.

A kandalló túlélte tehát a cserépkályhát. Nem utolsósorban azén, mert közben maga is változott-fejlődött. A középkori kandallók, amelyek szinte kivétel nélkül kőből készültek, általában nagyméretűek voltak, mivel a fűtés mellett sütésre is használták. Ebben az időben -vasbeton gerenda nem lévén - a falakat igencsak vastagra képezték, de még ezek sem tudták befogadni a kandalló tűzterét, amely ezért a fal síkjából előreugrott. Hogy a hatás kellemesebb legyen, ezért tömör, gazdagon díszített felépítménnyel látták el, ezt hívják emeletes kandallónak. Az olasz kandallókra viszont a mennyezetig nyúló kürtő a jellemző. Ahogy az építkezés s ennek részeként a szigetelés technológiája fejlődött, a kandallók kisebbek lettek, a Francia rokokó példányok már nagyjából csak egy méteresek, azaz akkorák, mint a maiak. Belsejükbe, hátsó falukra díszes öntött vas burkolat került, amely kifelé sugározta a meleget. A kisebb terük miatt is vált szükségessé kandallórácsok felszerelése, amelyek megakadályozták, hogy az égő fa, szén a szobában esetleg tüzet okozzon, ugyanakkor a melegre vágyókat is illendő távolságban tartották. A kandallókeret szintén változik: egyszerűsödik, s a múlt században már gyakran nem kőből, hanem fából készül, csempével burkolva, vagy éppen vörösrézből, ami jól reagál a hőmérsékletváltozásokra. A biedermeier ismét felfedezi ugyanis a kandallót, amelyben a ropogó tűz látványa legalább olyan fontos, sőt fontosabb, mint a meleg.

A kandallóépítés a mai kor lakóház-építészetében Nyugat-Európa országaiban a hatvanas, míg hazánkban a nyolcvanas évektől újra reneszánszát éli. Amikor Nyugat-Európában már a sok száz éves kastélyok és várak kandallóinak másolatait kezdték építeni, ennek gondolata hazánkban még kapitalista csökevénynek számított; az emberekben még csak fel sem merült az igény ezek iránt és, sajnos, az építészek, ill. az építtetők elképzeléseiből is teljességgel hiányzott.

A hetvenes években a nagy olajválság idején Európában valóságos ipari forradalom ment végbe az összes energiahordozó-fajta gazdaságos felhasználását illetően. Az energiaipar reformja egy évtized alatt átalakította a föld lakossága jelentős részének az energiafelhasználással kapcsolatos szokásait - még a kandallók alkalmazási módjait is. A kandallóépítés évszázados hagyományait megőrizve, azok belső kialakításában - főleg az égőtér, a tűztér fejlesztése során - műszakilag jelentős változások történtek. Természetesen a nosztalgia jegyében megmaradtak a hagyományos kandallók is, de mellettük egy évtized alatt korszerű tűzterű kandallóbetét-típusok százait fejlesztették ki Európában neves kandallógyártók, -építők.

Napjaink kandallókultusza némiképp más természetű. A modern kandallók ugyanis elől üveggel fedett zárt rendszerek, amelyek korszerű technológiával készülő égésterében már komfortos melegre elegendő hő termelődik. Miközben a tűz - esetleg fahasábra emlékeztető izzó rudak - látványában gyönyörködünk. Természetesen sokan építtetnek maguknak szabályos kandallókat, ahol fa vagy szén parázslik, ezek azonban, miként az ünnepi asztalon pislákoló gyertya, elsősorban kellemes hangulatot varázsolnak, a fűtés teljes helyettesítésére a mai technológiákkal ugyan alkalmasak, azonban a kandallóra alapozott lakásfűtés jelenleg még ritkaságszámba megy.

Gránit:

Teljesen más eredetű anyag a gránit. Ez vulkanikus kőzet, amely a vulkán mélyén rekedt folyékony lávaanyagból nagy nyomáson, kihűlve és megkövülve jön létre. Magmatikus kőzet, melynek legfőbb alkotóelemei a kvarc, a csillám és az alkáli fölpát. Csak vulkanikus hegyekben bányászható. Nagyon kemény anyag, felületét szinte nem lehet megkarcolni, ezért ideális pl. konyhapultoknak, ablakpárkányoknak illetve sírkő készítéshez. A gránit keménységét és ellenálló képességét az eltérő nagyságú és keménységű szerkezeti szemcséinek köszönheti. Ebből a tömör szerkezetből kifolyólag nagyszerűen ellenáll a szélsőséges körülményeknek, mint pl. a hideg, meleg, víz stb. A grániton nem fog a rozsda, könnyen tisztítható. A gránit jól megmunkálható, szépen csiszolható, fényét évtizedeken át megőrzi.

Előszeretettel használják kül- és beltéri díszítőelemként. Az elkészített termék a későbbiekben nem igényel különösebb karbantartást, egyszerű nedves szivacs, majd száraz rongy. Fényét, mivel hosszú ideig megőrzi, impozáns külsőt kölcsönöz lakásunknak. Az 90-es évek elejétől igen elterjedt lett az építőiparban. A gránitot hazánkban nem bányásszák, ezért a világ szinte minden pontjáról érkeznek a hajók, konténerek, kamionok és szállítják be az I. osztályú árut. A különböző színeket a benne található ásványok határozzák meg, ezért nincs két ugyanolyan kőtömb. Ettől lesz minden gránit termék egyedi és megismételhetetlen. A márvány és a gránit olyan, mint az embereknél az ujjlenyomat, gyakorlatilag nincs két egyforma. Márvány és gránit bányák a világon számtalan helyen találhatók, de a feldolgozóipar Olaszországban, Kararában és Veronában összpontosult.

Márvány:

A márvány ún. üledékes kőzet, a mészkőből alakul át évmilliók alatt. A föld mélyén, nagy nyomáson kikristályosodik, és márvánnyá válik. Minden márvány mészkőből lesz, csak kell hozzá egy-két millió év. Szerkezete tömör, szemcsés, színe a különböző szennyeződések miatt változik. Vannak olyan anyagok is, amelyek e kristályosodás folyamatában még csak félúton vannak a mészkő és a márvány között, ilyen például a hazai tardosi "márvány". A mészkő állapoton már túl van, de a márványosodási folyamat még nem fejeződött be.

A szintén "márványként" emlegetett sütői márvány viszont még sokkal inkább mészkő. Kiválóan alkalmas padlók, lépcsők, lábazatok, teraszok, nagyobb üzletházak, bankok, medencék és még számos dolog burkolására, kül- és beltéri ablakpárkányok, könyöklők készítésére. Kitűnően fényezhető, csiszolható, megmunkálása egyszerű. A márványt főként Olaszországban, Carrara bányáiban termelik ki.

Mostanában Kínában és Indiában is létesülnek gyárak, a márványipar központja mégis két olasz város.Itt vágják 2-3 cm-es, nagyjából 2x3 m-es síklapokra a tömböket, egyik oldalukat felcsiszolják, felpolírozzák, és a félkész lapokat a tovább-feldolgozók kamionokban, hajókon elszállítják. Így érkeznek Magyarországra is, ahol pl. a Saxum Kőfaragó Kft a vásárlók számára elkészíti az igényeik szerinti burkolatot, pultot, párkányt, sírokat.

Mészkő:

Fehér, rózsaszín, sárga, barna, vörös v. fekete színű, többnyire vegyi v. szerves eredetű, üledékes kőzet. A tengeri eredetű mészkő tömött v. érdes felületű. Ha elhalt élőlények mészvázából és héjából, illetőleg ezek törmelékéből áll, szerves eredetű. Az édesvízi mészkövek könnyebbek, anyaguk általában likacsos. Sokszor növények maradványait tartalmazzák. Ha hígított (20%-os) sósavat cseppentünk a mészkőre, heves pezsgést észlelünk, szilánkjai teljesen feloldódnak benne. A mész- és cementipar alapanyaga, fontos építő- és díszítőkő.

Mit, hová ajánlunk:

A felhasználási lehetőségek igen sokrétűek, és jelentős részben az egyéni ízlés is befolyásolja. Általánosságban azt lehet mondani, hogy mind a háromféle alapanyag szóba jöhet bármilyen klasszikus építészeti területen: lépcsők, fal- és padlóburkolatok, párkányok, oszlopok, pultok, bútorborítások készíthetők belőlük. A hazai ízlés konyhapultnak szinte kizárólag a gránitot tudja elképzelni. A fényes, csillogó felület valóban nagyon attraktív, és gyakorlati szempontok is a gránit mellet szólnak.

A márvány a nedvesség hatására erősen foltosodik, ezért nálunk szinte eléképzelhetetlen konyhapultként. Nem így a mediterrán országokban, ahol a nedvszívó, puha márvány (pl. traveltin) pult számít igazán elegánsnak, valószínűleg azért is, mert már 2000 évvel ezelőtt is alkalmazták.

Luxus vagy befektetés?

Végül nézzük meg, mennyire luxus a márvány, a gránit. Ha egy átlagos minőségű pozdorja konyhapultot nézünk, 3-5 ezer forintos folyóméter ár körül számolhatunk. Ez függ attól is, hogy milyen mélységi méretben gondolkozunk. A kőanyagoknál ez utóbbi szempont nem sok fejtörést kell hogy okozzon. A 135x305 cm-es táblaméret részben meghatározza a tervezhető maximális méretet, másrészt az alapfeldolgozásban a 135-ös hosszt félbevágják, innen nagyjából 65 cm-es pultmélység adódik. Ennél kisebb persze lehet, de az árat ez nem befolyásolja.

A 65 cm-es gránitnál 27-60 ezer forintos folyóméter árral számolhatunk. Ehhez jön még a mosogató helyének kivágása 9 500-ért (kivágásonként, függetlenül a kivágott felület nagyságától), és a vízfogó (szegélyelem) folyóméterenként 7 500 forintért. Ez bizony elsőre mellbevágó. Ezzel szemben áll viszont a megkarcolhatatlan felület, az érzéketlenség a vízzel szemben, a gyakorlatilag örök élettartam (ha nem törjük el), és a leírhatatlan esztétikai élmény. A gránit munkapultnál biztosan nem kell számolnunk azzal, hogy a mosogatóból lecsurgó víz, a mosogatógép párája néhány év alatt szétáztatja az alapanyagot. Lehet mérlegelni. A szempontok közé bevehetjük azt is, hogy egy elegáns konyha költségei akár 1-3 millió forint körül is lehetnek, ehhez képest már nem is kimagasló egy 300 ezer forintos pult.

Az árak persze még a nemes kőanyagon belül is nagyon szórnak, hiszen mint említettük, nincs két egyforma köztük. Padló- vagy falburkolatnál, lépcsőnél inkább a m2 ár mond többet a kalkulációhoz, de így is nehéz előre számítani. Márvány burkolatot kaphatunk már 6000 Ft/m2 áron is, de 35 000 forintba is kerülhet egy négyzetméter. A gránit lap négyzetméterenkénti ára nagyjából 9000 Ft-nál indul, és elmehet akár 250 ezerig is. Hát ez bizony már mindenképpen luxus, de aki megteheti, az komoly értékbe fekteti pénzét.